kirándultam

Szombaton én is Dunaújvárosban voltam , a meghirdetett közös varráson .

Kedves varrni való, hatalmas tömeg, rengeteg árus és szemet gyönyörködtető büfé fogadott .

Mivel egyik foltvarró csoportnak sem vagyok tagja, egyedül mentem . Nyitás után érkeztem, minden asztal és szék foglalt volt. Egyik topikos lánnyal találkát beszéltünk meg, köszöntöttük is egymást, de nem volt hely az asztaluknál. Körbejártam a  termet találtam egy asztalt, ami mellett pad is volt, illedelmesen megkérdeztem, leülhetek e ide, azt a választ kaptam vigyem el a padot nyugodtan. Mivel varrni nem volt szándékomban, többször körbejártam az árusokat, a kiállított munkákat nézegettem. Ott szóba elegyedtem egy hölggyel , aki  - mint kiderült - a szervezők egyike volt .

Barátságos, kedves és segítőkész volt,  ez a hozzáállás  enyhítette azt, a   -  csoportokból áradó – „ide ugyan nem engedlek be „  érzést.

Örülök, hogy elmentem, láttam, tapasztaltam és főleg beszereztem, amire szükségem volt és a környékemen nem jutok hozzá.

Szeretek adni, ezért beneveztem az adni és kapni játékba, ez a kis aranyos , precízen elkészített  tárca jutott nekem:

A tombolán is nyertem, egy tányér alátétet  és egy kis terítőt:

Ha netán olvassa a blogom a terítő készítője, kérem jelezzen felém.

Egy kellemes kirándulás volt, tele tapasztalásokkal.