"Az ember nyissa meg a szívét a szépségnek, hagyja hogy az Isteni erő inspirálja őt a szívén keresztül."

/Váradi Tibor/

2011. február 28., hétfő

kirándultam


Szombaton én is Dunaújvárosban voltam , a meghirdetett közös varráson .
Kedves varrni való, hatalmas tömeg, rengeteg árus és szemet gyönyörködtető büfé fogadott .
Mivel egyik foltvarró csoportnak sem vagyok tagja, egyedül mentem . Nyitás után érkeztem, minden asztal és szék foglalt volt. Egyik topikos lánnyal találkát beszéltünk meg, köszöntöttük is egymást, de nem volt hely az asztaluknál. Körbejártam a  termet találtam egy asztalt, ami mellett pad is volt, illedelmesen megkérdeztem, leülhetek e ide, azt a választ kaptam vigyem el a padot nyugodtan. Mivel varrni nem volt szándékomban, többször körbejártam az árusokat, a kiállított munkákat nézegettem. Ott szóba elegyedtem egy hölggyel , aki  - mint kiderült - a szervezők egyike volt .
Barátságos, kedves és segítőkész volt,  ez a hozzáállás  enyhítette azt, a   -  csoportokból áradó – „ide ugyan nem engedlek be „  érzést.
Örülök, hogy elmentem, láttam, tapasztaltam és főleg beszereztem, amire szükségem volt és a környékemen nem jutok hozzá.
Szeretek adni, ezért beneveztem az adni és kapni játékba, ez a kis aranyos , precízen elkészített  tárca jutott nekem:


A tombolán is nyertem, egy tányér alátétet  és egy kis terítőt:








Ha netán olvassa a blogom a terítő készítője, kérem jelezzen felém.
Egy kellemes kirándulás volt, tele tapasztalásokkal.

2 megjegyzés:

  1. Szia Böbike! Ez azért pozitívabb, mint az én élményem! :) Szépek a munkáid, a japán kislányt a napokban péciztem ki magamnak, már a gépemen van, de még nem tudom mihez lesz! :)
    További jó munkát és sikereket kívánok!!!
    Üdv: Erika

    VálaszTörlés